A magyar bútorpiac jelenleg elég széles palettán mozog: a kényszervállalkozókon keresztül a volt Domus dolgozókból lett üzlettulajdonosokon át egészen a nagy multikig bezárólag itt mindenkit megtalálhatunk. Én most a legelső rétegről, a "szerencse fiairól" szeretnék néhány szót szólni. Abban a városban, ahol én lakom, tucatszámra nyílnak a kisebb-nagyobb bútorüzletek. Ezen üzletek tulajdosainak többségét vagy az ott dolgozók közül valakit általában ismerek, tehát van némi rálátásom a működésükre. A kényszervállalkozókkal emberileg tulajdonképpen semmi bajom, sőt, némelyiküket tényleg megértem és sajnálom is, mert nem ilyen sorsot érdemelnének. Az viszont kétségtelen tény, hogy a legtöbbjük inkább árt a szakmának, mint használ. Akik korábban nem foglalkoztak bútorokkal, és az anyagi lehetőségeik is korlátozottak, megfelelő információ hiányában elég nehezen tudnak érvényesülni. Volt olyan ismerősöm, aki teherfuvarozóként dolgozott, a feleségének pedig megszűnt a munkahelye. Mivel a hölgy nem talált magának állást, meg amúgy is függetleníteni szerette volna magát, kiötlötték, hogy bútorüzletet fognak nyitni. Engem is próbáltak bevonni az üzletbe, de visszautasítottam őket: egyrészt jogi- és pénzügyekben nem vagyok járatos, másrészt már akkor lehetett látni, hogy a piac telített, úgyhogy ez egy halott dolog lesz. Próbáltam is lebeszélni őket, de süket fülekre találtam... Megfelelő tőke hiányában aztán eladták a lakásukat, és az ingatlan értékének egy részét befektették a vállalkozásba. Béreltek is rögtön egy üzlethelyiséget, elvégeztettek mindenféle papírmunkát, de aztán...hogyan tovább? Mi lesz az üzlet profilja? Kik lesznek a beszállítók, és sikerül-e egyáltalán megegyezni velük (ha kizárólagos viszonteladókat talált a gyártó, vagy a fizetési feltételeket nem tudják garantálni nekik, már rögtön szóba sem állnak velük). Hogyan szerzik meg az ügyfeleket, és melyik célcsoportot célozzák meg? Csak egy pár alapvető kérdés a több tucatból, amit az elején le sem fixáltak. A vége természetesen totál csőd lett. Buktak egy pár milliót, így jelenleg albérletben tengődnek, az asszony meg éhbérért dolgozik alkalmazottként. Persze ez egy szélsőséges példa volt, de sajnos elég sok olyan vállalkozás létezik, amelyik végezhette volna akár így is, és jelenleg sem túl fényes a helyzetük. Aki nem ismeri a bútorokat, és az üzletpolitikája mindössze annyiból áll, hogy megkeresse a legolcsóbb beszállítókat, az szép lassan le is húzhatja a rolót. Van ilyen ismerősöm, nem is egy. A volt vasárus barátom is bútorvállalkozásba kezdett. Az egyik probléma az, hogy egy "csavarüzletben" másképpen szokták megszólítani a vevőket, mint egy bútorüzletben. Sajnos a cimborám képtelen volt ezt megérteni. Azon felül nála az egyetlen célként az lebegett, hogy minél olcsóbb vackokat adjon el. Gondolj bele ebbe az üzletpolitikába: veszel mondjuk nagy tételben olcsó, hitvány kínai CD-s rádiókat, és darabonként 100 Ft haszonnal túladsz rajtuk. Te ezzel nem terméket adtál el, hanem "árat". Ráadásul a multik - akiknek a többsége szintén hasonlóan gondolkodik - egyik napról a másikra eltaposhatnak. Próbáltam elmagyarázni a srácnak, hogy a kis 300 négyzetméteres üzletével nehezen veszi majd fel a versenyt egy Kika vagy egy Jysk jellegű lakberendezési áruházzal vagy akár egy barkácsáruházzal, de ő hajthatatlan volt. Másrészt tudva levő, hogy az olcsó árakra kiélezett üzletekkel van a legtöbb baj, hiszen - elnézést, akinek nem inge, ne vegye magára! - rengeteg hülyét vonzanak. Sajnos a legtöbb bútorüzlet ilyen, én is ilyenekben dolgoztam/dolgozom. De erről bővebben legközelebb, ez a történet megérdemel egy külön cikket. Lényeg a lényeg: aki a szerencsétlen barátomhoz hasonló olcsójánosoknál próbál vásárolni, nem biztos, hogy az évtized üzletével büszkélkedhet majd. Próbálj meg egy ilyen vállalkozóval beszélgetni, és meglátod: azon kívül, hogy "ő a legolcsóbb", semmi érdemlegeset nem tud mondani. Te vásárolnál-e nyugodt szívvel mondjuk ülőgarnitúrát egy olyan bútorüzletből, ahol még azt sem tudják, hogy milyen szerkezeti elemekből áll egy fotel? Ugye nem?!
A blog rövid leírása
Egyre nő a bútorokkal foglalkozó öncélú reklámblogok száma. Én nem ezt a tábort szeretném gyarapítani. Célom, hogy szubjektív szemmel mutassam be az olvasóknak elsősorban a bútorüzletek, illetve a hazai és külföldi bútorpiac helyzetét olykor az eladók, néha pedig a vásárlók szemszögéből.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése